Kicsit kezd már elegem lenni azokból a vad északákból, amikor nyugtalanul forgolódva azt sorolgatom magamban, hogy miket kell még elintézni. Milliószor határoztam már el, hogy kicsit kiengedem a gyeplőt, hiszen olyan nagy hiányosságok nem lehetnek már, és minden rendben lesz, ilyenkor néha sikerül is reggelig aludnom, akár több éjszakán keresztül is, de aztán visszatérnek a rémséges aggodalmak. Valójában nem számít - minden épp annyira lesz jó, mint amennyire kell, és akinek fontos, hogy mi történik velünk, az úgyis ott lesz.

Csütörtökön elvittük a karikagyűrűm az ékszerészhez, mert kicsi lett (ügyesen vettem le a saját méretem). Hogy ne vesszen el, a boltban kapott dobozában vittük el odáig V gyűrűjével együtt, de ott meg az tűnt jónak, ha végül a dobozban hagyjuk ott a pasinál, így V gyorsan "eljegyezte magát" - praktikus okokból. Én majd szerdán kapom vissza, és akkor végre felhúzom a bal kezemre. Éljenek a hagyományok - kb. 3 hétig fogunk jegyben járni.

Le kell írnom, hogy talán abszurd, de állatira szexinek látom rajta. Büszke rá, hogy viselheti.

Tegnap este teli szájjal röhögtünk azon, hogy a lagzi milyen szinten vág minket nullára, és hogy OK, hogy megvan a nászútra a repjegy és szállás, de hogy ott miből leszünk el, még kérdéses. Megoldódik ez is, tuti.

Egyébként az a kérdés, amit most a legjobban gyűlölök: hány nap van még hátra? Nos, kivételesen tudom: 26. Köszönöm, erről ennyit.