Most az van, amiben nem hittem - dől rám a sok szar a fene nagy optimizmusom közepette. Máskor ilyenkor hozzám se lehet szólni, depresszió és társai költöznek be az életembe, de most semmi, szinte félelmetesen higgadt vagyok. Ahham, majd biztos lesz egy pont, de addig mosolyogva csodálkozom magamon.

Van itt most minden: fenyegető halál, elhúzódó lakásbiznisz, mert valaki az előbbi következtében aláírásképtelen jelenleg, sok munka, amit csak tolok, mert nem tudom, melyik végét fogjam, és társai. Egyszer ennek is vége lesz.

Magam sem tudom, mi ez most.

Férj 3 nappal ezelőtt míg én zuhanyoztam alakított - elzárom a csapot a kádban, és hallom a sűrű anyázást, nem tudom belőni, honnan. Kérdem, mi a helyzet, mire ő csak ennyit - na, szerinted mégis mi történhetett? Hát mégis, hogy nem jutott eszmbe egyből, hogy a proteinturmix felrázása közben jött rá, hogy a shakeren nincs rajta a teteje, de már késő volt, mert időközben a nagymennyiségben kifröccsenő cucc beterítette a monitort, a fél dolgozót, és a 1,5 héttel korábban vásárolt MacBookot. Hát remek. Erre én? Hiszti szokásosan, feje leordítása? Fenét... Mint egy tündér: rohantam segíteni, takarítottam, szárítottam, majd nyugtattam a drágát, hogy semmi gond nem lesz, ne aggódjon. Belül persze ott volt a tajték, de most győzött bennem az a racionális gondolat, hogy épp eléggé gyötrődik ő emiatt, nem kell még az én hozzájárulásom is. 2 napig se kép, se hang, a szervízben azt mondták, 20ezerért UH-val kitakarítják (wtf?), és ugyanennyiért kicserélnek benne valamit. Férj mondta, köszi, ezt nem, megoldja máshogy. Ma elment a cuccért, elhozta, és azt mondta, működik... Lehet, valami nem tökéletes, de működik. Azt mondom erre azért már tényleg, hogy basszák meg. Beljebb vagyunk minimum egy 20assal.

Persze mondanom sem kell, tudtam, hogy ez is jól fog alakulni :)