Nos igen, de ezt is ezernyi irányból vagyok képes szemlélni.

Örökkévalóságnak tűnik, mert ebből 2 hónap még munkával fog telni, és azt egyre jobban rühellem, másrészt viszont állatira sok cuccot meg kell még venni, és ahhoz meg igen kevéskének tűnik.

Hétvégén anyósos utazás volt, kitaláltuk, megnézünk ott is egy boltot, hátha olcsóbb, mint pesten. Akkor webáruháza volt, olyan hamar rábukkantunk, hogy biztosnak tűnt, ez valami hodáj lesz - nos, alig fértünk be a babakocsiktól. Az eladó nagyon kedves volt, de percek alatt erősítette fel bennem az érzést, hogy én felkészületlen vagyok, és azt sem tudom, mit szeretnék. Kicsit talán az is megfordult a fejében, hogy nekünk aztán így minden szart el fog adni. De nem, kókuszpólya köszi nem, egyáltalán a pólya mint olyan szóba se jöhet. Lényeg a lényeg: hamar elegem lett, menekülőre fogtuk, de legalább 2 gumis lepedővel gazdagabbak lettünk - megjegyzem, matrac még nincs... Alakulunk :-)

Aztán a babakocsi - keresgélek, nézelődök, de nagyon nem tudom, hogy kéne. Néha arra hajlok, hogy jó lesz egy olcsóbb is, minek rá annyi pénzt kiadni, de aztán meg felülkerekedik bennem az igény, hogy legyen már benne azért Mózes-kosár funkció is, mert mégis, aztán röhögök, ahogy próbálom magam kívülről hallani, nevetséges. Apja persze ebből igyekszik kivonni magát, egy fixa ideája van csupán: a jó babakocsinak jó nagy kereke van...