Kell-e mondanom, hogy:

- tegnap előtt délután a kórházi túra elhozta a mélypontot és totális kiborulást, hello pozitív gondolatok

- tegnap délutánra újra teljesen ok volt a világképem

- tegnap adtam fel az adóbevallásom (micsoda meglepő!).

Valamikor volt egy olyan vágyam, hogy majd a saját lakásomba sűrűn jöjjenek vendégek, törjenek rám, látogassanak. Aztán ez elmút, sőt, elemi erővel gyűlölöm, ha valaki váratlanul állít be. De vigyázzon az ember mit kíván, mert sajnos az elmúlt időszakban szinte hetente kapunk egy ilyen váratlan látogatót. Pl. tegnap. És ha T egyedül jött volna, még hagyján, de végül barátnőstől érkezett, így lehettem társalkodónő a finoman illatozó, frissen készült csirkemáj fölött, amit csak fél 9 után kóstolhattam így meg. A kívánságokról pedig annyit, hogy épp tegnap melóból hazafelé mondtam Férjnek, hogy kíváncsi lennék, miféle rémség lehet ez a csaj, mert jót eddig még nem hallottunk róla. Nos, köszi.